Hírek

 

A Kúria 1/2018. PJE határozata

 

a személyes illetékmentes fél illetékfizetési kötelezettsége tárgyában A Kúria öttagú jogegységi tanácsa a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője által kezdeményezett, a személyes illetékmentes fél illetékfizetési kötelezettsége tárgyában lefolytatott jogegységi eljárásban meghozta a következő jogegységi határozatot:

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a alapján személyes illetékmentességben részesült fél a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 86. § (2) bekezdése alkalmazásában nem kötelezhető a polgári pert követő végrehajtási eljárásban felmerülő, le nem rótt illetékek viselésére.

I.

A Kúria Polgári Kollégiumának vezetője – az Országos Bírósági Hivatal elnökének a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 27. § (4) bekezdése szerinti jelzésére figyelemmel – a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és határozat hozatalát indítványozta abban a kérdésben, hogy milyen viszonyban áll a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 86. § (2) és (3) bekezdése és az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. § (1) bekezdése, és kötelezhető-e az Itv. 5. § (1) bekezdése szerint személyes illetékmentes fél a Pp. 86. § (2) és (3) bekezdése alapján a végrehajtási eljárás illetékének és a végrehajtási eljárásban felmerülő egyéb illetékek megfizetésére. Megjelölte a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: 2016. évi Pp.) 95. § (6) bekezdését, 96. § (2) bekezdését és 97. §

(1) bekezdését is, mint amelyek tartalmilag megegyeznek a Pp. hivatkozott rendelkezéseivel.

Indítványában rámutatott, hogy a gyakorlatban két ellentétes álláspont ismert. Az egyik szerint a perrendi szabályok felülírják az Itv. személyes illetékmentességgel kapcsolatos rendelkezéseit, ezért az Itv. alapján személyes illetékmentességben részesülő fél is viselni köteles a Pp. 86. § (2) bekezdése alapján a végrehajtási eljárásban felmerülő illetékeket. Ez az értelmezés jellemzi a Fővárosi Törvényszék és a Fővárosi Ítélőtábla gyakorlatát (pl. Fővárosi Törvényszék 56.Pkf.639.180/2016/3.; Fővárosi Ítélőtábla 2201-3.Pkf.25.422/2018/2.).

A másik álláspont szerint az Itv. rendelkezéseinek van elsőbbségük, és a Pp. hivatkozott költségviselési szabálya csak a bíróság által, a Pp. alapján engedélyezett  költségkedvezmények esetén érvényesül, a törvény alapján (ex lege) illetékmentes fél a végrehajtási eljárásban felmerülő illetékek viselésére nem kötelezhető. A Pp. 86. §-a

– amelynek (2) bekezdése emeli ki a végrehajtási eljárási illeték viselését a bíróság által engedélyezett mentesség köréből – a bíróság által engedélyezett költségkedvezményekre irányadó, és nem terjeszthető ki az Itv. Alapján fennálló személyes illetékmentességre, csak a tárgyi illetékmentességre. Utóbbira nézve ugyanis a jogszabályi hierarchiában azonos helyet elfoglaló külön törvény (Itv.) rendelkezik úgy, hogy a személyes illetékmentes féltől az illeték akkor sem követelhető, ha – egyéb szabályok alapján – az illeték őt terhelné [Itv. 4. § (1) bekezdés második mondata]. Ez az elv érvényesül a Debreceni Ítélőtábla és a Pécsi Ítélőtábla gyakorlatában (pl. Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.615/2007/2.; Pécsi Ítélőtábla  Pkf.IV.25.444/2017/2.).

II.

A legfőbb ügyész a jogegységi indítványra adott nyilatkozatában kifejtette, hogy a kérdést a vonatkozó jogszabályi rendelkezések együttes értelmezésével kell eldönteni. Mivel a Pp. 86. § (1) bekezdése kizárólag a bíróság által engedélyezett költségmentességre irányadó, e § (2) és (3) bekezdésének Itv.-től eltérő szabályai is csak ebben a körben érvényesülhetnek, nem írják felül az Itv. ellentétes rendelkezéseit. Az Itv. alapján személyes illetékmentességben részesülő fél ezért nem kötelezhető a Pp. 86. § (2) és (3) bekezdése [2016. évi Pp. 96. § (2) bekezdés] alapján a végrehajtási eljárás során felmerülő illetékek viselésére

III.

Az indítványban jelzett ellentmondás a két törvény – a Pp. és az Itv. – viszonyának  tisztázásával oldható fel.

A személyes illetékmentesség a Pp.-ben a teljes költségmentesség része vagy a 2007. évi CLI. törvény 14. § (3) bekezdésével beiktatott, 2008. január 1-jétől alkalmazható jogintézmény, a részleges költségmentesség egyik esete. Az eljárási illeték előlegezése és viselése alól mentesítő részleges költségmentesség [Pp. 84. § (1) bekezdés a) pont] tartalma – látszólag – megegyezik az Itv. 5. § (1) bekezdése alapján fennálló személyes illetékmentességgel.

A Pp. költségkedvezményeinek engedélyezését tehát a jogalkotó a bíróság hatáskörébe utalta, annak a kérelmező személyi és vagyoni körülményeire vonatkozó feltételeit határozta meg. A kedvezmények engedélyezésének indoka az arra rászoruló fél igényérvényesítési lehetőségeinek megkönnyítése mellett az eljárás kezdetén vagy a kedvezmény iránti kérelem előterjesztésekor fennálló jogvitás helyzet bizonytalansága, amelyet adott esetben az igényt érvényesítő fél javára kell értékelni. Ehhez képest a Pp. 86. § (2) bekezdés második fordulata a végrehajtási eljárásban egy megváltozott helyzetet szabályoz: a jogvitát jogerősen lezáró bírói döntés a kezdeti bizonytalanságot elhárította, azaz megszűnt a fél javára értékelhető, a költségkedvezményt indokoló egyik körülmény, ezért az igényérvényesítés illetékét a továbbiakban az állam nem vállalja át.

Az Itv. 5. § (1) bekezdése alapján személyes illetékmentességben részesített jogalanyok esetében a jogalkotó nem volt tekintettel sem a bírósági – vagy bármely más hatósági – eljárás belső logikájára, sem a Pp. szerinti személyi és vagyoni körülményekre. A személyes illetékmentesség közvetlenül a jogszabály rendelkezésén alapul, valamennyi eljárási és vagyonszerzési illetékre kiterjed, indoka pedig az adott jogalany tevékenységi köre, annak közhasznúsága.

A jogalkotó az így meghatározott jogalanyi kör – azaz nem az igénybe vett eljárás dinamikája – tekintetében rendelkezik úgy, hogy a kedvezményezettek akkor sem kötelezhetők illeték fizetésére, ha egyébként az adott eljárás szabályai szerint arra kötelesek lennének [Itv. 4. § (1) bekezdés második mondat].

A kifejtettek értelmében az Itv. szerint fennálló személyes illetékmentesség és a Pp. hasonló tárgyú jogintézményei között kizárólag az a közös, hogy ha a személyes illetékmentességben részesülő fél polgári per alanyává válik, az őt illető kedvezmények a végrehajtási eljárás megindulásáig azonosak a bíróság által teljes költségmentességben, illetve az eljárási illeték előlegezése és viselése alól mentesítő részleges költségmentességben részesített felet az eljárási illeték vonatkozásában megillető kedvezménnyel. Ettől eltekintve mind a keletkezés módja (bíróság engedélye vagy jogszabály rendelkezése), mind annak előfeltételei eltérőek az Itv. 5. § (1) bekezdése és a Pp. alapján fennálló személyes illetékmentesség esetében. Az Itv. szerinti személyes illetékmentesség önálló, a Pp. számára speciális anyagi jogi jogintézmény, amely az Itv. kapcsolódó rendelkezéseivel együtt elsőséget élvez a Pp. szabályaival szemben (lex specialis derogat legi generali). Ilyen speciális eljárási rendelkezést fogalmaz meg az Itv. 4. § (1) bekezdésének második mondata, amely a személyes illetékmentességben részesült jogalanyt gyakorlatilag az eljárás tárgyára, típusára és a kedvezményezett eljárási pozíciójára tekintet nélkül mentesíti az illeték előlegezése és viselése alól.

IV.

Az előzőektől eltérő megítélés alá esik a Pp. 86. § (3) bekezdésében szabályozott esetkör, amikor nem az állam, hanem az ellenérdekű fél által előlegezett költségek, illetékek viseléséről kell a bíróságnak döntenie. Az Itv. 5. §-a alapján fennálló mentesség a törvény sajátos, az állami szervek, bíróságok eljárása folytán az államot illető bevétellel, az illetékkel kapcsolatban érvényesül maradéktalanul. Az Itv. szabályai, speciális jogintézményei

ezért addig élveznek elsőséget más jogszabály – így a Pp. – rendelkezéseihez képest, amíg e keretek között, azaz az állammal, illetőleg az állami szervekkel szemben keletkezett jogokról és kötelezettségekről kell állást foglalni. A jogegységi eljárás tárgyára vonatkoztatva az Itv. 5. §-a ebben a speciális körben biztosít mentességet a jogalany számára a bírósági eljárás illetékének viselése alól. Ezt az esetkört szabályozza a Pp. 86. § (2) bekezdése.

A Pp. 86. § (3) bekezdésében szabályozott eljárás azonban kívül esik az állami előlegezés és bevételezés, azaz az Itv. speciális keretein: az eljárási illetéket az ellenérdekű fél lerótta, az így előlegezett illeték ezáltal a Pp. hatálya alá tartozó perköltség részévé válik, amelyről a bíróság a Pp. szabályai szerint dönt az eljárást befejező határozatában. Amennyiben tehát az eljárás illetékét az ellenérdekű fél lerótta, annak viselésére a továbbiakban a Pp. perköltség

viselésére vonatkozó szabályai az irányadók, és az Itv. speciális rendelkezései sem mentesítik az Itv. 5. §-a alapján illetékmentességben részesült felet az ellenérdekű fél által előlegezett költségek megtérítése, így az eljárási, ezen belül a végrehajtási illetékek viselése alól.

V.

Az ismertetett indokok alapján a Pp. 86. § (2) bekezdése és az Itv. 4. § (1) bekezdése közötti ellentmondás látszólagos: az ex lege személyes illetékmentességben részesülő jogalany az Itv. speciális rendelkezésére figyelemmel a Pp. 86. § (2) bekezdése szerint nem kötelezhető a végrehajtási eljárásban felmerülő illetékek előlegezésére, illetve viselésére.

VI.

A jogegységi tanács a 2016. évi Pp.-nek mint hatályos eljárási kódexnek az indítványban megjelölt 95. § (6) bekezdésére, 96. § (2) bekezdésére és 97. § (1) bekezdésére figyelemmel csupán utal arra, hogy a hatályos polgári eljárási kódex rendszerében a jogegységi indítvány tárgyává tett ellentmondás valódivá válik. A 2016. évi Pp. 94. § (2) bekezdése nevesíti a személyes illetékmentességet mint a jogosultat a személyére tekintettel a törvény (Itv.)

alapján megillető kedvezményt, a 2016. évi Pp. 96. § (2) bekezdése pedig rögzíti, hogy az illetékmentesség nem mentesíti a felet a végrehajtási eljárás során meg nem fizetett illeték megfizetése alól. Az ily módon kifejezett, a jogforrási hierarchia azonos szintjén álló jogszabályok (a 2016. évi Pp. és az Itv.) közötti ellentmondás feloldása – kialakult joggyakorlat ismeretének hiányában – ebben a jogegységi eljárásban nem lehetséges.

VII.

A kifejtett indokok alapján a jogegységi tanács a Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja, 25. §-a, valamint 40. § (1) és (2) bekezdése alapján, a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés] érdekében, a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és határozatát a Bszi. 42. § (1) bekezdésében írtak szerint a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján közzéteszi.

Budapest, 2018. november 5.

Dr. Orosz Árpád s. k.,a jogegységi tanács elnöke Dr. Döme Attila s. k., Dr. Farkas Attila s. k.,

bíró Dr. Magosi Szilvia s. k., Dr. Varga Edit s. k.,